Hogyan lett ma egy oktatáson való részvételemból majdnem katasztrófa?

Volt már olyan érzésed, hogy egy tanfolyamon/oktatáson/tréningen való részvételed az ablakon kidobott pénz?

Képzeld, ma én is majdnem így jártam, de szerencsére hamar rájöttem, hogy sem a tréner, sem pedig az én hibám.

Elmesélem, hogyan érd el, hogy Te se érezd többé, hogy amit a tanulásra költöttél, kidobott pénz.

A mai oktatáson egy fontos képességünk fejlesztése volt a cél. Emlékszel még, milyen volt, amikor biciklizni, vezetni vagy épp egy új nyelvet tanultál? Az elején bizonytalan vagy, ügyetlennek érzed magad és legtöbbször van benned valamennyi szorongás is. Görcsösen markolod a kormányt, hogy utána még napokig izomláz van a karodba, ráadásul 15 perc szaunázás után nem izzadsz annyira, mint mikor kiszállsz az autóból.

A tréner megkérdezte, hogy kik a kezdők a témában. Néhányan felrakták a kezüket. Hogy bátorságot öntsön beléjük, hozzátette, hogy aki nem tette fel a kezét, az nem azt jelenti, hogy jó az adott dologban, hiszen ő is itt ül a tréningen. Ami a kezdők szemében piros pont volt a tréner részéről, az nálam akkora gombot nyomott meg, hogy 1 perc alatt a hangulatom 9-ről 2-re esett, 300 méteres falakat emeltem magam köré és ráadásul olyan attitűdbe kerültem, mint egy összegömbölyödött süni.

hedgehog-animal-baby-cute-50577

A reakcióm ésszel mérve teljesen érthetetlen, semmi racionalitás nincs benne és ráadásul szerintem én vagyok az egyetlen, aki egyáltalán meghallotta.

Egy ilyen helyzetben a tudásom, valamint az, hogy ismerem magam, ment meg. Tudtam, hogy egy korlátozó hitrendszerrel állok szemben, aminek ha megtalálom a gyökerét, akkor a hangulatom pont annyi idő alatt megy vissza 9-re, mint amennyi idő alatt elolvad egy jégkocka a forró vízben.

Meg is találtam, hogy a háttérben az áll, hogy csak a tökéletesnek, legjobbnak van értéke, ami ennél kevesebb, rosszabb, az értékleten. És én is csak akkor vagyok értékes és szerethető, ha tökéletes vagyok. És tudjátok honnan jön?

Általános iskolában kitűnő voltam. Ami nem jelenti azt, hogy csak ötösöket kaptam. Nálunk az ötös természetesnek számított. Viszont a négyesért már számonkérés járt. Hogy miért csak négyes lett? És őket aztán nem érdekli, hogy másoknak sem sikerült jobban a dolgozat. Tehát ebből megtanultam, hogy az ötös alatti erőfeszítés értéktelen, szégyellni való. Ebből következett, hogy amikor tanulmányi versenyen indultam, emlékszem, abban a pillanatban, hogy azt éreztem, nem jutok tovább, az egészet feladtam.

És ma, amikor azt hallottam kia tréner mondataiból, hogy ebben bizony én nem vagyok jó, újra feladtam. Így hát azzal töltöttem az időt, hogy a ThetaHealing® eszközével lecseréljem a hitrendszereimet és érzelmileg semlegesítsem a helyzetet. Ez sikerült is olyannyira, hogy hangulatam felment 8-ra, akitvizáltam magam és kérdéseket tettem fel. És mindez ki is tartott addig, amíg a másik tréner be nem nyomott egy másik gombot, ami szintén beragadt 🙂 Hihihihi… De azt meg átkereteztem, kiderült, hogy bók.

Mi lett volna, ha nem lettem volna rá képes, hogy kiderítsem, mi okozta bennem a fordulatot és képtelen vagyok semlegesíteni azt?

Megharagudhattam volna a trénerre, amiért lenézi a résztvevőket. Csalódhattam volna a trénerekben és az egész tréningben. Képtelen lettem volna elsajátítani azt az értékes tudást, amit átadtak ma nekünk. És még akár az is előfordulhatott volna, hogy végig sem ülöm, hanem hazamegyek.

Ezzel szemben ma részt vettem egy nagyon hasznos tréningen, ami rengeteg, gyakorlatba könnyen átültethető tudást adott, 2 remek tréner közvetítésében. Rengeteg inspirációt kaptam. És nem utolsó sorban lehetőséget arra, hogy felszabadítsam magam négány akadályozó hitrendszerem alól és így kicsit megint más perspektívából nézzek az életemre. Ráadásul egy témát, amiről írhatok Nektek. És megerősítést abban, hogy az írás valóban gyógyít, mert miközben megírtam ezt bejegyzést, újabb felismerésem is lett és nyugodtan fogok aludni.

Szeretem az életem ❤ És Te?

Miskei Anikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*